Új nap - új lehetőség a változásra

Életünket áthatják a ciklusok, ha tetszik, ha nem alkalmazkodnunk kell hozzájuk. Telnek az éveink. Az évszakok a maguk rendje szerint követik egymást. Igaz néha megbolondulni is látszanak időnként. Sajnos mindent megtett már az emberiség azért, hogy ez a rend felboruljon.

A napok is jönnek maguktól egymás után. A nappalt felváltja az éj, az éjt a nappal. A napot nem kell minden reggel felrángatni az égre, feljön magától, esetleg csak a felhők takarhatják el. Minket viszont embereket sajnos néha úgy kell az ágyból kirimánkodni - akár önmagunknak is - reggelente. Mindig éppen az nem jó, ami van. Miért is alakul ez így?

Nehéz az élet. Vagy pontosabban mondva örömtelenül, szinte csak a kötelességeket teljesítve élünk. De mi lenne az élet valójában? Egy biztos, nem a gürizés az éhbérért a sárga csekk-halmok rémisztgetése mellett. Elmegyünk az élet lényege, szépsége mellett. Élünk és még sem. A pénzszerzés és hajhászás közben feláldozunk lassacskán minden értéket az emberi élettel kapcsolatban.

A pénz valódi mibenlétét sem ismerjük már. Szinte nincs olyan ember, akinek ne lennének a pénzzel kapcsolatosan negatív hiedelmei. Nagyon sok ember azért taszítja magától a hőn áhított vagyont, mert a lelke mélyén nagyon rossz valaminek tartja. Erre neveljük a gyermekeinket is azzal, hogy kezet kell mosni a pénz megfogása után, mert a pénz koszos. Igen azt tudhatjuk, a mai napig tapasztalhatjuk, hogy bizony a vagyonhoz és a pénzhez sok-sok negatív történet társul, mint a kizsákmányolás, a hatalommal való visszaélés, gyilkosságok tömkelege. Csak vegyük észre, hogy ezek mögött emberi viselkedések, minták húzódnak. Nem a pénz a hibás, hanem maga az ember, aki elköveti a cselekedeteit. 

Világunk mára teljesen úgy lett kialakítva, hogy valójában elengedhetetlen a pénz az életben. Ahhoz, hogy fizikai testünket fenn tudjuk tartani, bizony táplálkoznunk, öltözködnünk, tisztálkodnunk és laknunk is kell valahol. Ma gyakorlatilag már semmihez sem juthatunk hozzá, ha nincs vagy csekély bevétellel rendelkezünk. Még embernek sem érezhetjük magunkat, mert elhisszük, hogy az a valaki, akinek jó sok pénze és vagyona van. Magyarán, akik csekély jövedelemmel gazdálkodnak, nem érzik magukat teljes értékű embernek. Elhitették velünk. Mekkora ellentmondás a mai világ felfogásával szemben az, amit sok-sok nagy tanító, szerzetes (pl. Buddha, a magyarság Szent Erzsébete) képviselt vagy meg mert tenni, vagyis lemondott önként a nagy vagyonáról, és élte egyáltalán nem értéktelen és nemes életét szegénységben.

Persze nem ez lehetne a cél előttünk emberek előtt, hogy mondjunk le mindenről és éljünk koldusként. Mivel megszülettünk, ez kötelez minket arra, hogy fenntartsuk a fizikai testünket, az életben maradáshoz pedig valamilyen bevételre van szükségünk. A fejlődésnek abba az irányba kellene mennie, legyen természetes, hogy az alapvető emberi szükségletekhez minden embernek hozzá kellene jutnia. Vagyis a megfelelő élelemhez, ruházkodáshoz, lakhatáshoz, télen a fűtéshez, megfelelő higiéniához. Az emberiség összességében már túlszaporodik bizonyos területeken, máshol - vagyis a fejlett és roppant civilizált világot - pedig éppen az ellenkezője jellemzi. Ennek egyik fő oka, hogy gyermek(ek) felnevelése sem ingyen történik világunkban. A fizetések nem család eltartásához lettek kikalkulálva, hanem egy személy eltartására, és még ez sem valósul meg minden esetben. Ezért találták fel a családtámogatások rendszerét, hogy kompenzálják ezt a "kisebb" hiányt. Magyarországon nem tudja teljesíteni ezt a feladatát, hiszen az összegek nem a valóságnak megfelelő értéket képviselik.

Ahhoz, hogy pénzzel rendelkezzen az ember, dolgoznia kell. Munkát vállal, olyat, amilyet talál. Rengeteg olyan munka van a mai világban, mely ugyan munkának nevezett tevékenység, valójában inkább szabadna csak pénzkereső elfoglaltságnak titulálni, hiszen nem tud benne az ember valóban alkotni, létrehozni értékeket. Ráadásként pedig az érte járó pénz sem fedezi az élet kiadásait, csak részben. Azokról az esetekről pedig ne is beszéljünk, ahol hiányoznak a munkalehetőségek. Pedig ettől élni kell, hiszen megszületett az ember erre a világra.

Ha sikerült az embernek megfelelő mennyiségű jövedelmet biztosító munkát illetve munkákat találnia, vagyis anyagilag meg tud élni, még sem jelenti, hogy minden rendben lehet az életével. Amennyiben a munka nem okoz számára megelégedettséget és örömet, ehhez az a tény, hogy van miből élnie, édes kevés. Ha pedig annyi munkát kénytelen a fenntartási költségeihez vállalnia, hogy látástól vakulásig dolgozhat, tönkre fognak menni az emberi kapcsolatai. Nem marad ideje a testi-lelki egészségéhez szükséges pihenésre sem. Igen hamar ki fog égni. Az ember társas lény, így hiába lesznek meg az anyagi forrásai az életéhez, még boldogtalan lesz, majd depressziós. A sort a káros következményekről folytathatnám, majd a későbbiekben visszatérek rá.

Látszólag kissé elkanyarodtam az eredeti témától, vagyis, hogy miért olyan nehéz az embernek reggelente lelket vernie magába, hogy menjen és éljen. Az anyagi megélhetés előteremtésének nehézségei boldogtalanná teszik az embereket, elveszítik életkedvüket. Nap mint nap azzal szembesülni, hogy kell a mindennapi robot, mert a csekkek, az adósságok sosem tudnak eltűnni az életből, a remény pedig előbb vagy utóbb elfogy. Ami még ment idáig, egyszer csak egyre nagyobb terhet kezd jelenteni. De mi a megoldás? Beletörődni? Elfogadni, hogy ez már csak így megy, és nem lehet rajta változtatni? Ezt csinálták a nagyszüleim, szüleim, én. Ezt kívánod a gyermekednek is, hogy ez az egyetlen alternatíva legyen előtte, a boldogtalanság, a hiábavaló küzdelem? Azt gondolod, hogy majd egyszer bekövetkezik a csoda hazánkban, és az éppen hatalmon lévő kormány emberséges intézkedéseket fog hozni? 

Hamarabb célt lehet elérni, ha az ember szép lassan el kezd változtatni az életében nem tetsző dolgokon. Minden egyes nappal új esélyt és lehetőséget kapunk arra, hogy átgondoljuk, hova és merre tartunk. Persze a panaszkodás és az aktuális kormány, ellenzék szidása nagy divat. Jobb lesz ettől bárkinek is az élete? Nem igazán. Minden egyes embernek felelőssége van önmagával szemben, hogy miként éli le az életét. 

Amennyiben tetszett írásom, kérlek keresd fel facebook oldalamat, ott több más cikket és érdekességet is olvashatsz. Szeretettel várlak.