Mindennapi bosszúságaink totál feleslegesen

Az együttélés megköveteli tőlünk, hogy alkalmazkodjunk és elfogadjuk a velünk együtt élők szokásait. Aztán persze kinek hogyan sikerül mindezt megvalósítani a gyakorlatban.

Különbözőek vagyunk, így a reakcióink is messzemenőkig különbözőek lesznek. Vannak, akik semmit sem képesek elnézni, vannak, akik meg a másik végletet képviselik. És a kettő között számtalan árnyalatban és variációban fordulnak elő mindennapos cselekedeteink és toleranciaképességünk.

Persze az alapvető temperamentumunk, személyiségünk behatárolja a hogyant. Még egy valami ezeket is képes felülírni, ez pedig, hogy milyen tudatossággal rendelkezünk. A tudatos ember rendelkezik egyfajta önismerettel már, vagyis tisztában van azzal, hogy mindenkinek akadnak olyan berögzött szokásai, melyekkel a másik embert esetleg ki lehet hozni a sodrából. Tisztában is van velük, hogy neki mik az ilyen bibijei.

A másik véglet a már tökéletes ember, persze ezt csak ő hiszi magáról. De a hozzáállását az tükrözi, hogy bizony ő már mindent tuti tökéletesen csinál, nem kell sem elgondolkodnia, pláne nem bármin is változtatnia. Az ilyen embernek nyilván majd az élet osztogat egynéhány pofonocskát, pofont, majd egyre keményebb csapásokat, hogy vegye már észre, nincs minden vele rendben.

Na de mik is ezek a mindennapi bosszúságaink, melyek meg tudják keseríteni az életünket, kapcsolatokat tudnak szétzilálni, pedig tulajdonképpen szót se nagyon kellene, hogy kapjanak, mert nem igazán életbe vágó dolgokról van szó.

Ki ne ismerné a fürdőszoba és környéke rejtett csapdáit? Az a rémes fogkrémes tubus, hogy milyen jó azon kötekedni, kinek hol esik jól belőle kinyomni a fogpasztát... Aztán a szennyes helyének problematikája. Igen általában található a lakásokban egy gyűjtő edény, melybe mosásig kellene a koszos ruháknak sorakoznia. Kellene, mert odáig el is kell juttatni. Valami rejtélyes oknál fogva különösen a férfiaknak okoz ez roppant nagy problémát. Ők úgy gondolják, hogy például a szennyes tartó előtt a földön már tök jó helyen lesz a szennyes, vagy a tetején, esetleg a mosógépen. A háziasszony pedig vagy bepakolja, ha nem akarja a mosásig kerülgetni és lesegetni. Megjegyzem, hogy a kamaszokat jellemző ruhakezelési szokás helyett már az is nagyon jó, ha a ruha kikerül a fürdőbe... Nekem ezt úgy sikerült elérnem a fiamnál, hogy számomra csak az a kimosandó, ami a fürdőszobában fellelhető. Sajna eddig ez a maximum, lehet pár év múlva más fogja őt és engem szidni a dologért. Igen, mert az anyja miért nem képes megtanítani a fiát ilyen alapvető dologra... Mindenesetre nem szoktam ezért mindennapi vitát generálni.

Ki üríti ki a tusfürdős és samponos flakonokat? Ha már csak az alján van, azzal nehéz megbirkózni, amennyiben ott az újabb flakon, bizony hamarosan kettő fog a polcon használatban vigyorogni, ha az is vészesen apad, jöhet a következő...

Vizes törölköző helye vajon hol is van... Magát ugyan nem teríti fel a szárítóra.

Aztán a másik nagy vitakör, a WC-ülőke, felhajtva-e vagy lehajtva-e a megfelelő? Ez a tipikusan nők és férfiak között dúló háborús kérdés. Pedig tök egyszerű a megoldás rá, ha teljesen le van hajtva, akkor mindkét félnek melóznia kell a felhajtásával és lehajtásával. Amúgy is sokkal esztétikusabb egy lecsukott WC látványa.

Ám az a fránya háztartás még ad egy-két ilyen fontos vitalehetőséget.

• Ki vigye le vagy ki a szemetes zsákot? Egyszerű lenne megoldani, hogy akinél megtelik, vegye a fáradtságot ezt megoldani.

• Kinek lenne a dolga kicserélni az elfogyott wc-papírt, papírtörlőt?

• Feltölteni a sótartót, cukortartót?

• A csepegtetőben maradjon-e az edénykészlet vagy kerüljön azonnal a helyére? Ezzel nekem csak az a tapasztalatom volt, hogy ha benne maradt, akkor rendre nem volt, aki száradás után elpakolta volna, és jött elő az újabb tányér, pohár és edénykészlet, míg a szekrény ugyan kiürült, és a konyha egy nagy felfordulássá tudott válni. Inkább elpakolom mosogatás után, vagyis törölgetek szorgosan.

• Bekerülnek-e a mosogatóba a mosatlan edények? Maguktól biztos nem...

• A szépen összehajtogatott ruhákat olyan könnyen fel lehet forgatni a szekrénybe, melynek következtében az újabb adagot hogyan és ki pakolja el...

Azt hiszem ezek csak ízelítők voltak a mindennapi bosszúság forrásainkból. Persze ezek gyakorlatilag női szemmel nézett források. Szerintem a férfiak éppen ennyi változatot tudnának felsorolni, amit mi nők talán észre sem veszünk, hogy bizony-bizony nekünk is akad néhány mások által nem kedvelt szokásunk.

Azt is mondhatnánk, hogy ezek a "problémák" jellegükből fakadóan azt sugallják, hogy bizony a fránya házi munkánkat nem nézik semmibe sem a családunk tagjai, különben betartanák az aranyszabályokat. Ebben pedig van is némi igazság. Ám az orvoslása sem egyszerű.

Szokások... Megszoktuk már, csináljuk jó ideje valahogyan, és iszonyatosan nehéz rajtuk változtatni. Lehet, csak arra tudatosan oda kell figyelni, és persze az ember csak akkor változtat a saját hozzáállásán, amikor őt magát kezdi zavarni. A problémát pedig az is súlyosbítja, hogy akinek nem tetszenek a dolgok, nem neki kell ezeket megváltoztatnia... Más helyett pedig lehetetlen.

Ám egyet még is csak tehet az, akit zavarnak ezek a mindennapi bosszússágok. Elgondolkodik rajta, hogy vajon neki milyen a többiek számára bosszússágot jelentő cselekedetei vannak, és el kezdi ezeket megváltoztatni. Az is nagyon bosszantó lehet, ha mindig vitát generál valaki, hogy már megint ez meg ez meg ez, és hányszor megmondtam már...

Persze nem is kell mindig mindenki után elpakolni, kiigazítani a dolgokat. Egy kis türelemjáték, hagyd például a szennyest a fürdőszoba kövén, hátha magától rájön a delikvens, hogy csak nem oda kellene rakni. Ha mindig elpakolod, mitől szúrná a szemét bárkinek is?

Ezeket a mindennapi bosszússágokat nehéz már felszámolni felnőtt korban, a férjeknél és a feleségeknél. Viszont a gyerekeket kellene ezekre megtanítani. Csak hát az meg úgy megint nem fog menni, hogy a felnőtt továbbra is mutatja a hülyeséget, a gyerektől pedig megköveteljük a szabályok betartását. Amikor a feleség kritizálja a férjét, közben pedig a gyerekétől tök természetesnek veszi, amit a férjnél már nem, belegondol-e abba, hogy a gyermekből egyszer feleség vagy férj lesz? A szokások pedig gyermekkorban kezdenek bevésődni.

A problémák elhárítására kommunikálni kell egymással, összehívni a családi tanácsot, és lefektetni a szabályokat, ami mindenkire kell, hogy vonatkozzon. Vagy a másik megoldás, megtanulni elfogadni, hogy mindenkinek vannak számunkra hülye dolgai, legyünk egymással elfogadóak. Mert lehet, hogy bizonyos dolgokban rosszul esnek ezek a mindennapi szokások, ám nincs olyan ember, aki másban, más személyiségvonásával ne tudná felülírni a "rosszaságait".

Arról se feledkezzünk meg, hogy bizony a párunk, a környezetünk tükröt is tartanak számunkra. Az elviselhetetlen tulajdonságok lehet éppen a mi tulajdonságaink, csak annyira nem szeretjük, hogy már arra sem vagyunk képesek, hogy meglássuk magunkban ezeket, eldugtuk jó mélyre. Ezért már csak a párunk és környezetünk képes ezt a figyelmünkbe juttatni saját cselekedeteiken keresztül.

A legnagyobb hibaforrás az, amikor valaki a másik személyt akarja megváltoztatni. Persze csak jót akar. Csak a probléma ott kezdődik, hogy senkinek sincs jogosultsága a másikat erre kötelezni, ez magánügy, mindenki csak saját magán változtathat.

A mindennapi zsörtölődés pedig előbb vagy utóbb kikezdi a kapcsolatokat. Persze érdemes azon is elgondolkodni, hogy amikor valakit annyira bosszantanak ezen nevetséges problémák, nincs-e a háttérben valami sokkal komolyabb, melyet nem akar a világért sem nevesíteni, mert ugye, ha kimondaná a valódi bajt, lehetőség nyílna a megoldásra. Így pedig elkerülhető a valódi beszélgetés, a valódi szembesülés, a valódi megoldás. Ezt akár nevezhetnénk burkolt konfliktuskerülésnek is...

Egy biztos, hogy az élet nem egy fekete-fehér történet. Nagyon sok az árnyalat e két szín között. Az emberek pedig ebből következőleg nem csak rosszak vagy csak jók. Van mindenkinek ilyen és olyan tulajdonsága is. Sok-sok felesleges kellemetlenséget kreálunk magunknak, hogy legyen aztán min csámcsogni a barátokkal vagy barátnőkkel. Persze, ha ezt meg tudjuk tenni nevetve, akkor nincs nagy baj. De az, aki véresen komolyan kezeli a fenti csip-csup hétköznapi kérdéseket, ott akad. Ha felismered magadban a vadhajtásokat, és zavar annyira, hogy el kezdj változtatni saját magadon, élhetőbbé tudod változtatni az életedet. A döntés mindenkinek a saját kezében van...

Amennyiben tetszett írásom, kérlek keresd fel facebook oldalamat, ott több más cikket és érdekességet is olvashatsz. Szeretettel várlak.