Életről és halálról A legnagyobb misztériumaink

Nincs olyan ember, akinek ne lenne valamilyen elképzelése, világnézete az élettel és a halállal kapcsolatban. Most nem szándékozom eldönteni, hogy melyik nézet a helytállóbb, vagy melyik a tuti. Egyrészt ez az adott ember tudatszintjétől függ, így mindenki meglátása a jelenlegi szintjének megfelelő és igaz. A saját meglátásaimat tudom csak tolmácsolni.

Azok, akik ma élnek a Földön, már az első nagy misztériumot megélték a saját megszületésükkel. Koruktól függően megtapasztalhatták már mások születését is, a testvérekét, a saját gyermekekét, az unokákét vagy akár még a dédunokákét is. Az emberi élet része, hogy születünk és meghalunk. Nyilván a halállal is kénytelenek vagyunk szembe nézni, csak a sorrend fordított, másokéval találkozunk előbb és csak a legvégén a sajátunkkal.

Nem is véletlen, hogy ez az ember legnagyobb félelme, hogy egyszer jön, mert elkerülhetetlen. És ez annyira végleges, visszafordíthatatlan. Nincs tovább. Nincs tovább?

Mióta ember él a Földön, azóta találkozik az elmúlással. A természet a maga ritmusa szerint évről évre az évszakok múlásával, de még a napok múlásával is felhívja figyelmünket a folyamatra. Azzal, hogy este lemegy a nap, még nem múlik el a világ, hiszen hajnalban újra feljön az égre, és megtölt mindent fénnyel. Az évszakok is szépen követik egymást. A tavaszi újjáéledést követi a nyári termékeny időszak, majd az ősz megmutatja nekünk az öregedést, hogy a tél felfedje az elmúlást. De itt sem ér véget semmi, mert a telet felváltja ismét a tavaszi újjászületés. Ezt a ritmust a természet alázattal követi, nem lázad ellene, tudja a dolgát.

Az emberi lét kezdete óta szembe kellett néznie az embernek az emberi élet elmúlásával. Látta, hogy társai egyik nap vannak, másik nap már nincsenek. De valamilyen rejtélyes módon az álmaiban újra és újra vissza tudtak térni azok is, akik már nem voltak, mintha még élnének. Természetesen próbált magyarázatot is találni arra, hogy ez vajon hogyan lehetséges. Hol van az, aki már nincs? Ezek táptalaján is alakultak ki a különböző hit és hiedelem rendszerek, melyek egy része a vallások körébe is tartozik. Jóllehet ez nem pusztán egy hitbeli folyamat, hanem nagyon is valóságos természeti történés.

A mai embert legfőbben vagy a vallásos gondolkodás, vagy a materialista ill. ateista szemlélet jellemzi. Azért azt szögezzük le, hogy a hit szavunk a vallásos hitnél sokkal többet jelent. Mert az ateista is hisz, hisz az anyag mindenhatóságában. Elég rendesen képes világnézeti vitákat generálni még mai világunkban is, hogy kinek a hite a helyes vagy igaz. És ebben a materialista elveket vallók nem különböznek a vallásosaktól.

Akár az is vita tárgya lehet, hogy van-e Isten. De mit is értünk Isten alatt? A saját felfogásomhoz az áll a legközelebb, hogy létezik egy olyan univerzális erő, és nevezhetjük órásmestertől Istenig, mely a világunkat elindította, működésbe hozta, és a mai napig fenntartja a rendet. Az ő teremtményei vagyunk mi is emberek. Az életünk pedig nem a véletlen játéka, hanem egy tudatos terv része. Kiszakadtunk valahonnan, hogy vissza térjünk egyszer majd oda. Csak közben sok mindent elfelejtettünk, újra meg kell találnunk, hogy visszatérhessünk a kiinduló pontba. Erről szól többek között az életünk is. Persze szerencsésebb, ha többes számban beszélünk, életeink.

Mennyország, pokol, feltámadás, örök kárhozat vagy a tudomány eredményei

A keresztény egyházak tanításában szerepel a mennyország vagy pokol, az eltávozott emberi lelkek helyéül. A jó ember a mennybe kerül, a rossz ember a pokolba. Feltámadásról beszélnek. Ezt valahogy nem tudom elfogadni. Hiányzik belőle a logika, az értelem. Dogma - amit mondunk, nem kell rajta gondolkodnotok, így van, mert mi mondjuk, így fogadjátok el - erről szólnak az egyházi tanítások.

A célja évszázadokon keresztül persze az lehetett, hogy manipulálja vele az embereket, elfogadtassa, hogy miért kellett sokaknak nélkülözni, majd a mennyekben mindenük meglesz, mert Istennek tetsző életet élnek, a másoknak való engedelmességgel, kiszolgáltatottsággal. Persze arra nem tértek már ki, hogy azok az emberek, akik ezt az engedelmességet és kiszolgáltatottságot elvárták, ők vajon a pokolra kerültek?

Ahogy az emberiség tudása a kutatások által tágult, úgy ezek a nézetek egyre inkább kezdtek háttérbe szorulni. Csak mivel emberi mivoltunk a test-szellem-lélek hármasában létezik, az ateista szemlélet sem hozott megfelelő válaszokat létünkkel kapcsolatban. Ugyanolyan dogmatikussá váltak, mint a keresztény egyházak tanításai. Pontosabban fogalmazva, nem Jézus tanításaival van probléma, mert azok helytállóak. Hanem az emberi értelmezéssel. Az ember forgatta ki a tanításokat a maga elvárásai és érdekei alapján.

Reinkarnáció és karma

Most sokan mondhatják, hogy ezek is csak vallásos elméletek. Igen, a keleti vallások ezeken alapulnak. Ám túl is mutatnak rajtuk. A reinkarnáció elmélete, hogy az emberi lélek (szerencsésebb lenne tudatnak vagy szellemnek nevezni) életről életre jön, tanul, tapasztal. Mit is kell megtapasztalnunk? Hogy minden tettünknek következményei vannak. Ha rosszat teszünk, azt kapjuk vissza, ha jót cselekszünk, jót kapunk vissza. Ezt szolgálja a Karma Törvénye, mely nem büntető törvény, hanem megtapasztaltatja velünk az összefüggéseket a cselekedeteink és a következményei között. Hiszen sokkal könnyebb úgy megtanulni valamit, hogy saját bőrünkön érezzük minden következményeit. És még így is nehezen tanul az ember. Csak meg kell nézni emberi kapcsolatainkat, miről is szólnak? Szeretet vagy gyűlölet? Temérdek olyan emberi viselkedés van, melyet helytelennek tartunk, mégis elkövetjük. Elméletben tudjuk, hogyan illene másokhoz és önmagunkhoz viszonyulnunk, a gyakorlatban még sem mindig megy. Amikor az emberi lélek eljut arra a pontra, hogy az életében törekszik arra, hogy ne ártson másoknak, még mindig ott lesz az a kérdés, hogy de önmagadnak sem szabad ártanod. Ha kell igenis ki kell állnod magadért, a békesség nevében nem lehet mindent a szőnyeg alá söpörni. Szóval van bőven mit tanulnunk életről és halálról.

Az egymást követő életek ezt a lehetőséget biztosítják számunkra, hogy életről életre fejlődhessünk, csiszolgassuk magunkat, hogy a végén láthatóvá váljék a bennünk kezdetben csak pislákoló fény, hogy a fényt mutassuk másoknak, világítsuk be az utat mások előtt. Nemesedjünk.

A halálról

Amennyiben el tudjuk fogadni, hogy bizony többször is lehetőségünk van élni, a fejlődés törvénye ezt megkívánja tőlünk, így nyilvánvaló, hogy a földi életek között a lelkünk ill. tudatunk valahol létezik. Ezt hívják egyes tanításokban Szellem Hazának (Müller Péter sokat ír erről).

Ilyen formán, amikor egy lélek megérkezik ide a Földre, hogy megkezdje tapasztalásokkal teli életét, ez a születés a Szellem Hazából való kiszakadást is jelenti, vagyis meghaltunk a Szellem Hazában tartózkodó szeretteink számára. Ebből persze következik, hogy amikor meghalunk az aktuális földi életünk végén, az egyben születésünk is lesz a Szellem Világban. Örök körforgás. Sok klinikai halál állapotából visszatért embertársunk elbeszélése is ezt írja le. Vannak, akik ilyenkor találkoznak korábban elhunyt szeretteikkel, akik bizony közlik velük, hogy nincs még itt az időtök, vissza kell menni. Akik ezt a tapasztalatot átélték, a halált nem félelmetesnek írják le, hanem egy kellemes és megnyugtató állapotnak.

Ebből azért nem következik, hogy aki nagyon nehéznek és szenvedéstelinek éli meg földi életét, az gyorsan szabaduljon meg tőle, mert ott minden jobb és kellemesebb lesz. A rendhez az is hozzá tartozik, hogy bizony, ami nehéz és fájdalmas az életben, attól ilyen módon nem lehetséges megszabadulni, mert a feladat addig újra és újra feladattá válik, míg nem kerül megoldásra, legfeljebb az életei sorát áldozhatja fel a lélek feleslegesen.

Nehéz persze elfogadni a halál gondolatát azoknak, akik számára ez a teljes megsemmisülést jelenti. Az igaz, hogy az a szerep, melyet jelen életében él az ember, az végleg el fog tűnni. Csak a tapasztalásának az eszenciái maradnak meg vele, és persze életének a karmikus következményei.

Dr. Michael Newton szavai a Lelkünk útja című könyvsorozatának 1. részéből:

Az e könyvben olvasható - a léleknek a testi halál utáni létéről szóló - információk nyújtják számomra a legbeszédesebb magyarázatot arra, hogy miért vagyunk itt a Földön. Sok évig kutattam az élet célját és értelmét, de még ez sem tudott fölkészíteni arra a pillanatra, amikor egy hipnózisban lévő alanyom végül felnyitotta előttem az örökkévaló világba vezető ajtót.

A legrégibb barátom katolikus pap. Gyerekként, filozófiai beszélgetésekbe merülve, sokat sétáltunk együtt a tengerparton és a Los Angeles környéki dombokon, ám spirituális meggyőződésünk jottányit sem közeledett egymáshoz. Egyszer így szólt hozzám: "Azt hiszem, nagy bátorság kell ahhoz, hogy ateista legyél, és semmiben se higgyél, ami az életen túl létezik." Én ezt nem így éreztem, sem akkor, sem az azt követő években. Ötéves koromban szüleim egy katonás hangulatú, bentlakásos iskolába küldtek. Az elhagyatottság és a magány érzése olyan erős volt bennem, hogy nem is hittem semmilyen magasabb rendű erő létezésében. Ma már tudom, hogy az erőmet rejtett utakon kaptam, úgy, hogy magam sem vettem észre. A barátommal még ma is másképp közelítünk a spiritualitáshoz, de mindketten meg vagyunk győződve arról, hogy az univerzumban lévő rend és cél egy magasabb tudatból árad ki...

...Miért nem foglalkoztat más földi lényeket is a halál utáni élet? Talán azért, mert pöffeszkedő énünk még csak nem is akar az élet mulandóságára gondolni, vagy azért, mert létezésünk a magasabb erőkkel áll kapcsolatban? Az emberek azt mondják, hogy a túlvilágról alkotott bármely gondolatuk csupán ábránd. Régen magam is így vélekedtem. Ám abban az elgondolásban is található logika, hogy létezésünk nem véletlenszerű, hogy célunk nem a puszta túlélés, hanem egy univerzális rendszeren belül létezünk, ami a saját céljainak megfelelően irányítja az én fizikai átalakulását. Azt hiszem, hogy a lelkünk mondhatja el nekünk, hogy igenis van olyan személyiségünk, amelyik sohasem hal meg.

Aki még nem ismeri ezt a könyvet, és szeretné elolvasni, ide kattintva megteheti. 

Amennyiben tetszett írásom, kérlek keresd fel facebook oldalamat, ott több más cikket és érdekességet is olvashatsz. Szeretettel várlak.