A Konega családja minden nyáron hajóval ment Gothabból a Konega-szigetre, de a hazavezető utat a szárazföldön át tették meg. Ez volt a hagyomány. Krisztián mindig örült ezeknek az utazásoknak, mert mint minden gyerek, ő is szerette a változatosságot. De az utazás most azt jelentette, hogy búcsút kell vennie Thurától, hogy nagyon sokáig nem láthatja...
Vacsora után Krisztián szándékosan húzta az időt az ebédlőben. A Konega kivételével mindenki elment, kettesben maradtak, köztük egy tál alma. Armina-Dottirnak nem kellett megszólalnia ahhoz, hogy a fia tudja, beszélni akar vele. Talán éppen komoly beszéde van vele. Tudni akarja, hogy feledkezhetett el a közeledő dagályról, sőt talán azt is, miért...
A nap visszatükröződött a Vastman-fjord vizében. Krisztián a legmagasabb parti sziklán ült és izgatottan nézelődött lefelé. A kis halászfaluban, Vastman-ban minden csendes volt. A kikötőben néhány hajó pihent, de ezek is ugyanolyan elhagyatottnak tűntek, mint a faházikók közötti keskeny utcák. Csak a hajóépítő műhelyben dolgoztak, és kicsit...
Előbb-utóbb ki kellett törnie a Harmadik Világháborúnak.