Nem titok a világon, hogy az élet maga a folytonos változás. Azzal a változással mindenki tisztában van, amit fizikai síkon mindennap a szemünk előtt zajlik. Igaz ezek egyik része szinte napról napra tetten érhető és egy másik része ettől sokkal lassabb folyamat.
Most már a vízcsapból is a koronavírus csöpög, ömlik ránk. Szinte elkerülhetetlen, hogy valamilyen formában ne találja magát vele szemben az ember. Hozzáteszem, amilyen találkozásra eddig céloztam, az nem az, amit szeretnénk elkerülni. Remélem előbb vagy utóbb de úrrá leszünk, lesz a világ ezen a koronás szörnyetegen.
Az együttélés megköveteli tőlünk, hogy alkalmazkodjunk és elfogadjuk a velünk együtt élők szokásait. Aztán persze kinek hogyan sikerül mindezt megvalósítani a gyakorlatban.
Az életünk a legnagyobb lehetőségünk, mely egyben óriási felelősséggel is felruház minket. Ma az emberek jó része teherként éli meg a felelősség kérdését. Nem szeretjük, mert a kötelességeinkre utalnak. A jogok hangoztatása sokkal fontosabb. Nekem jogom van. Nem beszélhetünk jogokról a kötelességeink nélkül. Ez voltaképpen nem más, mint az...