Nem titok a világon, hogy az élet maga a folytonos változás. Azzal a változással mindenki tisztában van, amit fizikai síkon mindennap a szemünk előtt zajlik. Igaz ezek egyik része szinte napról napra tetten érhető és egy másik része ettől sokkal lassabb folyamat.
Most már a vízcsapból is a koronavírus csöpög, ömlik ránk. Szinte elkerülhetetlen, hogy valamilyen formában ne találja magát vele szemben az ember. Hozzáteszem, amilyen találkozásra eddig céloztam, az nem az, amit szeretnénk elkerülni. Remélem előbb vagy utóbb de úrrá leszünk, lesz a világ ezen a koronás szörnyetegen.
A Konega családja minden nyáron hajóval ment Gothabból a Konega-szigetre, de a hazavezető utat a szárazföldön át tették meg. Ez volt a hagyomány. Krisztián mindig örült ezeknek az utazásoknak, mert mint minden gyerek, ő is szerette a változatosságot. De az utazás most azt jelentette, hogy búcsút kell vennie Thurától, hogy nagyon sokáig nem láthatja...
Az életünk a legnagyobb lehetőségünk, mely egyben óriási felelősséggel is felruház minket. Ma az emberek jó része teherként éli meg a felelősség kérdését. Nem szeretjük, mert a kötelességeinkre utalnak. A jogok hangoztatása sokkal fontosabb. Nekem jogom van. Nem beszélhetünk jogokról a kötelességeink nélkül. Ez voltaképpen nem más, mint az adok-kapok egyensúlya.
Az életet kaptuk. Hogy honnan? A szüleinktől elsősorban. Bár számomra ez még mindig nem a teljes válasz.
Miért is ez lett az oldalam neve? Egyrészt azért, mert ez számomra egy pozitív kicsengésű szó. Az élet maga egy óriási lehetőség mindannyiunk számára. Persze az már más kérdés, hogy tudunk-e vele élni.
Meggyőződésem, hogy ez a lehetőség tulajdonképpen mindenki számára megadatott. Csak sajnos az éveink gyarapodása időnként azt is hozza, hogy megfeledkezünk a lehetőségekről... És ezzel korlátok sorát kezdjük felállítani magunknak. Persze hallom a hangokat, hogy nem feltétlen mi állítjuk ezeket a korlátokat, hanem a környezetünk, a családunk, a munkánk, az anyagi lehetőségeink, stb. A sor végtelen lehet. Igaz is meg nem is ez az észrevétel.
Ha elhiszed, hogy neked csak az élet nehezebbik oldala jutott, és voltaképpen ebben az egészben ártatlan vagy, pontosabban semmi közöd hozzá és ezen már változtatni sem lehet, nem neked írok. Azokhoz szeretnék szólni, akikben él a remény, hogy ez az élet nevű játék nem ellenük, hanem értük van.